1. A bizonyítás szabályai

Ha a hatáskör és illetékesség már tisztázódott, a kérelem megfelel a Ket. szabályainak, a hatóság megállapítja a tényállást, vagyis az ügy szempontjából fontos tényeket, körülményeket.

Ha az ügy szempontjából releváns tényeket a hatóság megállapította, azok valódiságát is tisztázni kell, ennek az eszköze a bizonyítás. A hatóság tehát először összegzi az ügyfél kérelmében leírt tényeket, majd pedig köteles meggyőződni az abban foglaltak valódiságáról. A tényállás tisztázásához csak akkor nincs szükség bizonyításra, ha az ügyfél kérelmében foglaltakat a hatóságnál vezetett nyilvántartások adatai teljeskörűen alátámasztják (pl. új jogosítvány kiadásához nem fognak környezettanulmányt lefolytatni, mivel az illeték befizetése, az orvosi igazolás bemutatása mellett minden más adatot a központi nyilvántartásból be tud szerezni az okmányiroda).

Nem kell bizonyítani:
- a hatóság által hivatalosan ismert tényt: olyan tény, amelyet a hatóság vezetője vagy az ügyintéző munkaköri kötelezettsége teljesítése során ismert meg.

- a köztudomású tényt (pl. a jegyző eljárásában azt a tény, hogy a múlt héten vihar volt, mivel ő is itt lakik, vagy azt, hogy 22 óra után sötét van)

Kinek kell bizonyítania?

Azt, hogy kinek kell bizonyítania a jogelméletek, jogszabályok bizonyítási tehernek nevezik. Akit a bizonyítás terhel, viseli annak a kockázatát, hogy nem sikerül az általa hivatkozott tényt egyértelműen bizonyítania.

A büntetőjogban a bizonyítási teher nagyon egyszerűen alakul: mindent a vádhatóságnak, az ügyészségnek kell bizonyítania, és mindenki ártatlannak tekintentő, ameddig az ügyész a bíróság előtt be nem tudja bizonyítani a vádlott bűnösségét. A terheltnek (vádlottnak) nem kötelessége az ártatlanságának bizonygatása, ezért akár az eljárás során végig megtagadhatja a vallomástételt is.

A polgári peres eljárásokban a bizonyítási teher úgy alakul, hogy mindenkinek bizonyítania is kell az állításait. Elsősorban a felperesnek kell kétségtelenné tennie, hogy a keresetében foglaltak megfelelnek a valóságnak, és jogosak az alperessel szemben támasztott követelései. Elvileg az alperesnek csak ezt követően kell a saját álláspontját erősíteni, és bizonyított ellenérveket felsorakoztatnia, de azért ilyen kivárásra senkit nem bíztatnék. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 164. § (1) bekezdése tartalmazza a lényeget: „A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.” [1952. évi III. tv. 164. §]

A közigazgatási eljárásban - kicsit hasonlóan a büntetőeljáráshoz - a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Ha a mi kérelmünkre indul az eljárás, nem célszerű a tényállás tisztázásához szükséges adatokat eltitkolni, csak azért mert ismerjük a hatóság kötelezettségét, hiszen ezzel a saját helyzetünket nehezítenénk meg.

Milyen bizonyítékokat ismerünk?

A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére, de tételesen nincs meghatározva ezek köre. Bizonyíték lehet különösen:
a) az ügyfél nyilatkozata,
b) az irat,
c) a tanúvallomás,
d) a szemléről készült jegyzőkönyv,
e) a szakértői vélemény,
f) a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv,
g) a tárgyi bizonyíték.

Érdemes tudnunk, hogy a hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Törvény azonban előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a beszerzését. A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást [2004. évi CXL. tv. 50. §].

A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel

Ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított öt napon belül köteles értesíteni az ügyfelet, hogy
a) az - az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével - megismerhesse a bizonyítékokat,
b) azokra öt napon belül észrevételt tehessen,
c) élni tudjon nyilatkozattételi jogával, és
d) további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő.

Az értesítés mellőzhető, ha az ügyfél már a bizonyítási eljárás során megismert minden bizonyítékot, és módjában állt gyakorolni a fenti jogait, vagy ha az ellenérdekű ügyfél nélküli ügyben a hatóság teljesíti az ügyfél kérelmét. Nem akadálya az eljárás befejezésének, ha az ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél a hatóság által meghatározott határidőben nem élt ezekkel a jogaival [2004. évi CXL. tv. 70. §].

2. Az ügyfél nyilatkozata

Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy megszünteti az eljárást. Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni.

Ha az ügyfél megtagadja a nyilatkozattételt az - az eljárás esetleges megszüntetése mellett - azzal a következménnyel is járhat, hogy önmagát hozza hátrányos helyzetbe, hiszen meg sem próbálja meg bebizonyítani a más bizonyíték (pl. tanúvallomás) alapján megállapított, és számára hátrányos tényállást valótlanságát.

Az ügyfélnek tehát választási lehetősége van, azonban ha tesz nyilatkozatot, akkor ezzel az igazmondási kötelezettséget is vállalja. A nyilatkozattétel megtagadása nem, de a hamis állítás eljárási bírságot vonhat maga után.

Nyilatkozattételi jog és nyilatkozattétel megtagadásának joga: Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy megszünteti az eljárást. Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel, melyben közli a nyilatkozattétel elmaradásának következményeit.

Igazmondási kötelezettség: Az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, illetve a kötelező adatszolgáltatás körébe tartozó nyilatkozatában az ügy szempontjából jelentős tényt a törvényben rögzített ok hiányában elhallgat, eljárási bírsággal sújtható (az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig egymillió forint).

Az ügyfél jogszabályon alapuló adatszolgáltatási kötelezettsége:
a) Törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, hogy az ügyfél a hivatalból folytatott eljárásban a hatóság erre irányuló felhívására közölje az érdemi döntéshez szükséges adatokat, és jogkövetkezményeket állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére. Személyes adat tekintetében az ügyfelet nyilatkozattételre, adatszolgáltatásra csak törvényi felhatalmazás alapján lehet kötelezni.

b)A jogszabályon alapuló adatszolgáltatást - az államtitok és a szolgálati titok kivételével - nem lehet megtagadni a törvény által védett egyéb titokra való hivatkozással. A kötelező adatszolgáltatást az ügyfél megtagadhatja, ha
aa) nem kapott felmentést az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősített adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól,
ab) nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

3. Az irat

A hatóság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására, vagy ezek beszerzése érdekében más szervet is megkereshet.

Amit az iratról tudni kell!

Irat: minden olyan szöveg, számadatsor, térkép, tervrajz és vázlat - a megjelentetés szándékával készült könyv jellegű kézirat kivételével -, amely valamely szerv működésével, illetőleg személy tevékenységével kapcsolatban bármilyen anyagon, alakban, bármely eszköz felhasználásával és bármely eljárással keletkezett [1995. évi LXVI. tv. 3. §]. A Ket. alapján az iratra vonatkozó rendelkezések irányadók minden olyan tárgyra, amely - általában műszaki vagy vegyi eljárással - adatokat rögzít (fénykép, film-, hangfelvétel, optikai lemez (CD), mágnesszalag, mágneses adathordozó, elektronikus dokumentum stb.).

Az iratoknak két fajtája van:
a) Okiratok
b) Egyéb iratok

a) Okiratok

Az okirat olyan irat, amely arra a célra szolgál, hogy bizonyítani tudja a benne foglalt adatot, körülményt, jogot, kötelezettséget vagy állapotot.

Az eljárásban felhasznált okirat lehet eredeti vagy másolat. Az eredeti okiratról készíthető hiteles másolat és egyszerű másolat. Teljes bizonyító erővel a hiteles másolat bír, az egyszerű másolat is felhasználható bizonyítékul, de bizonyító erejét az eljáró hatóság mérlegelés alapján maga dönti el.

Másolat: az eredeti okiratról készített szöveg, amely az eredeti okirattal betű szerint megegyezik, de eredeti aláírások helyett az aláírók nevének s. k.-val történő feltüntetése szerepel rajta.

Másodlat: az eredeti okiratról készített egyidejű többszörözés - pl. fénymásoló, indigó használatával -, amelyen nincsenek eredeti aláírások.

Nem másolat vagy másodlat, hanem eredeti irat: ha a hatóság eleve több példányban készíti el a döntését és a kiadmányozásra jogosult mindegyik példányt aláírja.

b) Egyéb iratok

Az egyéb irat, amelyek nem minősülnek ugyan okiratnak, de a hatósági eljárásban felhasználhatók, ha azokból az ügy szempontjából jelentős tény állapítható meg.

A külföldön kiállított közokirat, illetőleg a külföldi bíróság, közigazgatási szerv, közjegyző vagy egyéb közhitelességgel felruházott személy által hitelesített magánokirat - hacsak az ügyfajtára vonatkozó jogszabályból, nemzetközi szerződésből, illetve viszonossági gyakorlatból más nem következik - a magyar törvény szerinti bizonyító erővel csak akkor rendelkezik, ha azt a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítéssel látta el. A nem magyar nyelven kiállított okirat - ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik - csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el.

Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatóság az eljárásban a nem magyar nyelvű irat hiteles magyar fordítását is kérheti, továbbá az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényről nyilatkozatot tehet. Ilyen esetben az ügyfelet tájékoztatni kell a valótlan tartalmú nyilatkozattételének jogkövetkezményéről [2004. évi CXL. tv. 50. §].

Fontos tudni, hogy hiteles fordítást, fordítás hitelesítését, valamint idegen nyelvű hiteles másolatot - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a külképviseletek és kijelölt jegyzők feladatkörét kivéve - csak az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) készíthet [24/1986. (VI. 26.) MT rend. 5. §].

A valótlan tartalmú nyilatkozattétel jogkövetkezményei

a) Büntetőjogi jogkövetkezmény

Közokirat-hamisítást követ el az, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létesítésére, megváltoztatására vagy megszüntetésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba. Ennek egyik elkövetési magatartása lehet az, ha az ügyfél az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett valótlan nyilatkozatot tesz [1978. évi IV. tv. 274. §].

b) Közigazgatási eljárásjogi jogkövetkezmény

- eljárási bírság,
- az ügyfél a valótlan tartalmú nyilatkozat alapján meghozott határozattal kapcsolatban nem hivatkozhat jóhiszemű jogszerzésre,
- a határozat semmisnek minősül, ha bíróság jogerős ítéletben megállapította a döntés tartalmát befolyásoló bűncselekmény elkövetését vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki.

4. A tanúvallomás

A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni és - meghatározott kivétellel - tanúvallomást tenni.

Ki nem tehet tanúvallomást?

Tanúként nem hallgatható meg:
a) az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás (pl. értelmi fogyatékosság, érzékszervi fogyatékosság, nem volt jelen a konkrét eseményen és nem is hallott róla semmit),
b) védett adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől (abszolút kizárási okok).

A tanúvallomás megtagadható, ha
a) a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, vagy
b) a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,
c) a tanú diplomáciai mentességben részesülő személy, a külön jogszabályban meghatározott esetek kivételével (relatív kizárási okok) [2004. évi CXL. tv. 53. §].

Hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és annak házastársa; az örökbe fogadó és a nevelőszülő; az örökbe fogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs; a házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa [2004. évi CXL. tv. 172. §].

Nem használható fel bizonyítékként a tanúvallomás, ha:
- a személy tanúként nem lett volna meghallgatható,
- a tanúvallomás megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették arra, hogy egyes esetekben megtagadhatja a tanúvallomást.

A tanú meghallgatásának fontosabb eljárási szabályai

Fontosabb eljárási szabályok:

- a meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát,
- a tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e, a tanú esetleges elfogultságát megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a jegyzőkönyvben rögzíteni kell (az elfogultság - pl. barátság, haragos viszony, elszámolási vita, perben állás - nem akadálya a tanúvallomásnak, de a hatóságnak mérlegelnie kell ennek jelentőségét),
- a tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire,
- a még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő meghallgatásakor,
- a tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú védett adatról tesz vallomást, továbbá ha védett tanút hallgatnak meg,
- ha a hatóság a tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A hamis tanúzás jogkövetkezményei

A tanú háromféleképpen követhet el az eljárásban hamis tanúzást:
- ha a relatív kizáró ok fennállása nélkül megtagadja a tanúvallomást,
- ha legjobb tudomása ellenére hamis vallomást tesz, illetve fontos tényt el elhallgat,
- ha az elfogultság kérdésében valótlan nyilatkozatot tesz (pl. azt állítja, hogy elfogulatlan, miközben már hosszú évtizedek óta barátja az ügyfélnek).

a) Büntetőjogi jogkövetkezménye

Hamis tanúzás: az követi el, aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz vagy a valót elhallgatja (egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntethető). [1978. évi IV. tv. 238-239. §].

Nem büntethető hamis tanúzásért:
- aki a valóság feltárása esetén önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény eldöntésével vádolná,
- aki a vallomástételt egyéb okból megtagadhatja, de erre meghallgatása előtt nem figyelmeztették vagy akinek meghallgatása a törvénynél fogva kizárt.

A büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is azzal szemben, aki az alapügy jogerős befejezése előtt az eljáró hatóságnak az általa szolgáltatott bizonyítási eszköz hamis voltát bejelenti [1978. évi IV. tv. 241. §].

Hamis tanúzásra felhívás: aki mást a hatóság előtt folyamatban levő ügyben hamis tanúzásra rábírni törekszik (egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő) [1978. évi IV. tv. 242. §],

Hamis vád: aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol (pl. a birtoksértőt betöréssel vagy magánlaksértéssel vádolja, pedig azt nem követte el), más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására (a büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hamis vád alapján büntetőeljárás indul; a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a vádlottat elítélik; gondatlanság esetében a büntetés egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munka vagy pénzbüntetés).

Korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is a hamis vád elkövetőjének a büntetése, ha a vád hamisságát az alapügy befejezése előtt az eljáró hatóságnak feltárja [1978. évi IV. tv. 233-234. §].

b) Közigazgatási eljárásjogi jogkövetkezmény

- eljárási bírság,
- az ügyfél a valótlan tartalmú nyilatkozat alapján meghozott határozattal kapcsolatban nem hivatkozhat jóhiszemű jogszerzésre, ha tudomással bírt a tanúvallomás valótlanságáról,
- a határozat semmisnek minősül, ha bíróság jogerős ítéletben megállapította a döntés tartalmát befolyásoló bűncselekmény elkövetését vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki.

A tanú erre irányuló indokolt kérelme alapján a hatóság vezetője elrendelheti a tanú természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését, ha a tanú valószínűsíti, hogy őt tanúvallomása miatt súlyosan hátrányos következmény érheti (védett tanú). Ezt kérheti a bejelentő is, akinek a bejelentése alapján a hatóság az eljárást hivatalból megindította.

A hatóság a szemlénél, hatósági ellenőrzésnél hatósági tanút vehet igénybe, aki bizonyíthatja az eljárás során megtörtént eseményeket. A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket a jegyzőkönyv aláírásával igazolja. Nem lehet hatósági tanú:
- az ügyfél hozzátartozója,
- az eljáró hatósággal közszolgálati, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és
- az eljárási képességgel nem rendelkező személy (a polgári jog szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes) [2004. évi CXL. tv. 53-55. §].

5. A szemle

A tényállás tisztázására szemle rendelhető el. Jogszabály a szemle megtartását kötelezővé teheti (pl. a használatbavételi engedély iránti kérelem elbírálása során az építésügyi hatóság köteles helyszíni szemlét tartani [46/1997. (XII. 29.) KTM rend. 30. §]).

A szemle tartásának két esete lehetséges:

a) A szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhető (pl. vigye be a hatósághoz)

Az ügy jellegétől függően szemletárgynak minősül különösen:
- az ügy tárgyával összefüggő irat (például az üzleti könyv, nyilvántartás, szerződés, bizonylat, műszaki dokumentáció, elektronikus dokumentum, továbbá bármely eljárással rögzített adatot tartalmazó adathordozó),
- a tényállás tisztázásához szükséges bármely dolog (gép, berendezés, felszerelés, használati tárgy, jármű, gépjármű stb.).

Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a hatóság felhívására - a jogkövetkezményre való figyelmeztetés ellenére - nem mutatja fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását jogellenesen megakadályozza, a hatóság a szemletárgyat szükség esetén a rendőrség közreműködésével lefoglalhatja, és hivatali helyiségébe vagy a hatóság által megjelölt helyre szállíthatja. A szemletárgy lefoglalása jegyzőkönyv felvétele mellett, végzéssel történhet. A lefoglalt szemletárgyat átvizsgálás után nyolc napon belül vissza kell adni annak, akitől azt lefoglalták.

Ha a szemletárgy személyes adatokat tartalmazó nyilvántartás vagy adatbázis, az csak akkor foglalható le, ha azt az adott eljárásban törvény lehetővé teszi. A szemletárgy birtokosa az államtitkot, a szolgálati titkot tartalmazó szemletárgy felmutatására nem kötelezhető, ha nem kapott felmentést a szemletárgyra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól.

b) Az eljárással összefüggő helyszín, illetve az ott levő tárgy tekinthető meg (helyszíni szemle)

Az érintettet a szemléről előzetesen értesíteni kell, kivéve a Ket-ben rögzített eseteket (pl. az előzetes értesítés a szemle eredményességét veszélyeztetné). A szemletárgy birtokosának, illetve a megszemlélni kívánt hely (terület, építmény, egyéb létesítmény stb.) tulajdonosának vagy használójának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának. Indokolt esetben, ha az a szemle eredményes és biztonságos lefolytatásához szükséges, a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti.

Ha elkerülhetetlen, hogy a hatóság magánlakásban tartson szemlét, ezt úgy kell foganatosítani, hogy az csak a szükséges mértékben korlátozza az érintetteknek a magánélethez való jogát (pl. nem lehet éjszaka helyszíni szemlét tartani a magánlakásban).

Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali intézkedés érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja. Ilyen esetekben - kivéve, ha az ügyész előzetes jóváhagyásának beszerzése a késedelem veszélyével járna - az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges, továbbá ahhoz a rendőrség és hatósági tanú közreműködését kell kérni.

A szemle megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy eljárási bírsággal sújtható (pl. az építkezésen dolgozó munkás is megbírságolható, akkor is, ha a munkáltatója utasította arra, hogy senkit ne engedjen az építési helyszínre) [2004. évi CXL. tv. 56-57. §].

6. A szakértői vélemény

Szakértőt kell meghallgatni vagy szakértői véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóságnak nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozója és
a) az ügyben jelentős tény, egyéb körülmény vagy az alkalmazandó jog megállapításához különleges szakértelem szükséges, vagy
b) jogszabály írja elő a szakértő igénybevételét.

Nem kell szakértőt igénybe venni akkor, ha jogszabály a szakkérdésben szakhatóság állásfoglalásának beszerzését írja elő.

Az ügyfél kérelmére a hatóság a kirendelt szakértőn kívül - akár véleményének előterjesztése előtt, akár az után - más szakértőt is kirendelhet.

Jogszabály alapján az ügyfél a szakértői vizsgálatban való közreműködésre kötelezhető.

Szakértőként nem járhat el az:
- akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll fenn,
- aki tanúként nem hallgatható meg,
- aki a tanúvallomást megtagadhatja.

Ha a hatóság a szakértőt tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A szakértő eljárási bírsággal sújtható, ha a szakértői közreműködést vállalta, és anélkül hogy a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, nem teljesíti feladatait határidőre.

Törvény vagy kormányrendelet előírhatja, hogy az eljáró hatóság valamely meghatározott kérdésben kötve van egy meghatározott tudományos vagy szakmai testület, illetve szakértői szerv szakvéleményéhez. Ilyen esetben a jogorvoslati eljárásban nem járhat el változatlan személyi összetételben ugyanaz a testület, illetve szakértői szerv [2004. évi CXL. tv. 58-59. §].

Főszabály szerint a szakértői költségeket a kérelem elutasítása esetében a kérelmező ügyfél, a kérelemnek megfelelő döntés esetén az ellenérdekű ügyfél viseli [2004. évi CXL. tv. 153-154. §].

7. A hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv

A hatóságnak joga és kötelezettsége - a hatáskörének keretei között - a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, valamint a jogerős vagy fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható hatósági határozatban foglaltak teljesítését ellenőrizni. A hatósági ellenőrzés általában hivatalból indul meg (pl. az építésügyi hatóság az engedély nélküli építkezésről eseti helyszíni szemle vagy a szemfüles szomszéd jelzése nyomán jut a hatóság tudomására az engedély nélküli építkezés), kérelemre főként az ellenérdekű ügyfél beadvány alapján kerülhet erre sor, ha például jelzi, hogy a kötelezett nem teljesítette a jogerős határozatban foglaltakat (pl. nem hagyta abba a birtoksértést).

Jogszabály a hatóság számára kötelezettségként is előírhatja a hatósági ellenőrzés elvégzését, ezekben az esetekben az ellenőrzés nem maradhat el.

Példa: Az építésügyi hatósági ellenőrzés

Az első fokú építésügyi hatóság köteles az engedélyhez kötött építési munka végzését a helyszínen ellenőrizni. Ennek keretében vizsgálnia kell:
a) a jogerős és végrehajtható építési engedély és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervek meglétét és azok alkalmazását,
b) az építmény szerkezeteinek az engedélyezési tervnek megfelelő, továbbá a szakmai és biztonsági előírások megtartásával történő megvalósulását,
c) az építési munka végzését irányító felelős műszaki vezetőnek az előírt szakirányú képesítési és más szakmai feltételeknek való megfelelőségét,
d) az állékonyságra, valamint az életre és egészségre, továbbá a köz- és vagyonbiztonságra vonatkozó követelmények megtartását.

Az építésügyi hatósági ellenőrzést rendszeresen - a külön jogszabályban meghatározott építmények esetében az építési munka végzése során legalább két alkalommal - kell végezni [1997. évi LXXVIII. tv. 45. §].

A hatósági ellenőrzés fajtái

A hatósági ellenőrzés keretében a hatóság:
- az ügyféltől jogszabályban, személyes adatok tekintetében törvényben meghatározott adatok szolgáltatását kérheti,
- az ügyféltől iratok bemutatását kérheti,
- az ügyféltől egyéb tájékoztatást kérhet,
- helyszíni ellenőrzést tart.

Jogszabály időszakos vagy folyamatos adatszolgáltatási kötelezettséget és folyamatos helyszíni ellenőrzést is elrendelhet [2004. évi CXL. tv. 88. §].

A helyszíni ellenőrzés

Helyszíni ellenőrzést a hatóság ügyintézője, a hatóság által kirendelt szakértő, illetve jogszabály alapján erre felhatalmazott más személy végezhet, aki ellenőrzési jogosultságát az ellenőrzés során köteles igazolni. Az igazolás csak akkor maradhat el, ha ez az ellenőrzés eredményes és biztonságos lefolytatását veszélyeztetné, vagy azt az ellenőrzés jellege indokolttá teszi (ezekben az esetekben a hatóság a rendőrség közreműködését is kérheti).

Fontos, hogy az ügyfelet a helyszíni ellenőrzésről előzetesen értesíteni kell, kivéve:
- Ha az előzetes értesítés az ellenőrzés eredményességét veszélyeztetné, az ügyfelet az ellenőrzésről a megkezdésekor szóban kell tájékoztatni (akkor is, ha az ellenőrzés előzetesen nem ismert ügyfeleket érint).
- Ha az ellenőrzés megkezdése előtti tájékoztatás veszélyeztetné az ellenőrzés eredményességét, a hatóság az ellenőrzés befejezésekor tájékoztatja az ügyfelet az ellenőrzés lefolytatásáról és annak megállapításairól (pl. próbavásárlás).
- Mellőzhető az ellenőrzésről történő tájékoztatás, ha a helyszíni ellenőrzés az ügyfél közreműködése nélkül, külső vizsgálattal (szemrevételezéssel, méréssel stb.) elvégezhető.

A helyszíni ellenőrzést az alábbi időpontokban lehet megtartani - kivéve, ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet veszélye miatt, továbbá közrendvédelmi, közbiztonsági, illetve törvényben meghatározott más fontos okból azonnali ellenőrzésre van szükség -:
- az ellenőrizni kívánt tevékenység folytatása idején,
- nem székhelyként vagy telephelyként bejelentett magánlakásban pedig - kivéve, ha az ellenőrzés sikeres lefolytatása más időpont választását teszi szükségessé - munkanapon 8 és 20 óra között.

A helyszíni ellenőrzést úgy kell végezni, hogy az az ügyfél munkáját, a rendeltetésszerű tevékenységet lehetőleg ne akadályozza. Jogszabály meghatározott ügyekben előírhatja, hogy a helyszíni ellenőrzés csak akkor kezdhető meg, ha az ügyfél vagy alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú jelen van (vagyis egy tanú is elegendő) [2004. évi CXL. tv. 89-91. §].

A helyszíni ellenőrzés akadályozásának ugyanazok a következményei, mint a szemle akadályozásának. Az ügyfél a nála lefoglalt iratokba betekinthet, azokról kérésére és költségére a hatóság másolatot készít. A hatósági ellenőrzés során lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat nyolc napon belül vissza kell adni az ügyfélnek, ha azokra a tényállás tisztázásához a továbbiakban nincs szükség

A hatósági ellenőrzést végző személy jogai

A helyszíni ellenőrzés során az ellenőrzést végző személy a hatásköre gyakorlásának keretei között:
- az ellenőrzéshez szükséges területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet,
- az ellenőrzés tárgyával összefüggő bármely iratot, hatósági igazolványt, bizonyítványt, engedélyt megvizsgálhat,
- tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat,
- az ügyféltől vagy képviselőjétől, továbbá az ellenőrzés helyszínén tartózkodó bármely más személytől adatot és tájékoztatást kérhet,
- az ügyfelet nyilatkozat tételére hívhatja fel,
- a helyszínről, a megszemlélt tárgyakról, folyamatokról kép- és hangfelvételt készíthet,
- mintavételt eszközölhet,
- a tényállás tisztázása szempontjából fontos iratokat és más tárgyi bizonyítékokat végzéssel lefoglalhatja, továbbá
- egyéb bizonyítást folytathat le.

Jegyzőkönyv

A helyszíni ellenőrzésről - hasonlóan az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásához, a szemle lefolytatásához és a tárgyaláshoz - jegyzőkönyvet vagy hangfelvételt, vagy kép- és hangfelvételt kell készíteni. A jegyzőkönyv rögzíti a helyszíni ellenőrzés során tett megállapításokat, a lefoglalást és az ügyfél által tett nyilatkozatot. A jegyzőkönyv egy példányát a hatóság az ügyfélnek a helyszínen átadja, vagy azt az ügyfél részére az ellenőrzés befejezésétől számított öt napon belül megküldi. Az ügyfélnek tehát térítésmentesen kell kapnia egy eredeti példányt a jegyzőkönyvből.

A helyszíni ellenőrzésről szóló jegyzőkönyv tartalmazza:
- a jegyzőkönyvek általános tartalmi követelményeit:
a) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot,
b) a jegyzőkönyv készítésének helyét és időpontját,
c) a meghallgatott személy természetes személyazonosító adatait, lakcímét, eljárásjogi helyzetét és elérési lehetőségét,
d) a meghallgatott személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés megtörténtét,
e) az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat,
f) a szemle és a hatósági ellenőrzés során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket és megállapításokat,
g) a meghallgatott személy, az eljárási képességgel nem rendelkező személy képviselője, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását.
- a lefoglalt iratok és tárgyi bizonyítékok tételesen felsorolását [2004. évi CXL. tv. 89-93. §].

A hatósági ellenőrzés jogkövetkezményei

Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági határozatban foglalt előírásokat megsértette:

a) felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és határidő megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel felszólítja annak megszüntetésére,

b) hivatalból megindítja a hatáskörébe tartozó eljárást,

Például: az építésügyi hatósági ellenőrzést végző az építési munka folytatását a helyszínen - alkalmanként legfeljebb egyszer 30 napra - megtilthatja, ha az szabálytalanul vagy pedig az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető módon történik. Ez idő alatt az építésügyi hatóságnak döntenie kell az eljárás megszüntetéséről vagy folytatásáról [1997. évi LXXVIII. tv. 45. §].

c) ha a helyszíni ellenőrzést végző közigazgatási hatóság nem rendelkezik hatáskörrel az intézkedésre:

ca) megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkező hatóságot,
cb) fegyelmi, szabálysértési, büntető-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez [2004. évi CXL. tv. 94. §].

Érintett jogszabályok:

1952. évi III. tv.; 2004. évi CXL. tv.; 1995. évi LXVI. tv.; 24/1986. (VI. 26.) MT rend.; 1978. évi IV. tv.; 46/1997. (XII. 29.) KTM rend.; 1997. évi LXXVIII. tv.;