Az eljárási költség

A kérelmek benyújtásáért általában fizetnünk kell. Emelett további költségek is felmerülhetnek a közigazgatási eljárásban, amelyeket nem mindig nekünk kell megfizetnünk.

1. Az eljárási költség fogalma

Az eljárási költségnek minősül mindaz a költség, amelyet a közigazgatási hatósági eljárás során a kérelemre induló eljárásban az ügyfél a hatóság részére az eljárás lefolytatásáért, valamint az ügyfél, valamint az eljárásban közreműködő más személy a közigazgatási eljárással összefüggésben fizet meg.

Eljárási költségek:

a) Az eljárási illeték
b) Az igazgatási szolgáltatási díj
c) Egyéb eljárási költség

a) Az eljárási illeték

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) rögzíti a fontosabb szabályokat.
A közigazgatási eljárási cselekményért az Itv-ben megállapított illetéket kell fizetni. Az illetékkötelezettség akkor is fennáll, ha
a) az ügyfél a kérelmet a hatáskörrel nem rendelkező szervhez nyújtja be,
b) a szerv a kérelmet elutasítja vagy annak részben ad helyt,
c) a kérelmező az elsőfokú határozat meghozatala előtt a kérelmet visszavonja.

Ha ugyanabban az ügyben kérelemre új eljárás indul, az illetéket ismét meg kell fizetni [1990. évi XCIII. tv. 28. §].

Az eljárási illetéket csak akkor nem kell megfizetni, ha a kérelmező személyes illetékmentességet élvez (pl. a helyi önkormányzat, a közhasznú társaság, a költségvetési szerv, a köztestület), vagy az adott ügy alapján tárgyi illetékmentességben (pl. az első anyakönyvi kivonat kiadása, a lakáscélú kölcsönt, visszatérítendő támogatást biztosító jelzálogjog bejegyzése, illetve törlése iránti eljárás, a kisajátítási eljárás) részesül. Az az ügyfél sem köteles illetéket fizetni, akinek a közigazgatási hatóság költségmentességet engedélyezett.

Az első fokú közigazgatási eljárásért - ha az Itv. melléklete másként nem rendelkezik - 2200 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték).

Például: Az Itv. mellékletének XV. pontja tartalmazza az építéshatósági eljárás illetékeit. Az építési engedélyhez kapcsolódó illetékek:
a) új lakóépület, valamint a rendeltetésszerű használatával összefüggő rendeltetésű új építmény építése, illetőleg meglévő ilyen építmény bővítés: 10 000 forint önálló rendeltetési egységenként,
b) egyéb rendeltetésű építmény építése:- önálló rendeltetési egységenként 250 m2 hasznos alapterületig 15 000 forint,- a 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű rendeltetési egységenként 50 000 forint,
c) műtárgy építése, valamint egyéb építési tevékenység: 10 000 forint,
d) meglévő építmény átalakítása, felújítása, helyreállítása, korszerűsítése, elmozdítása, továbbá - az a) pontban foglaltak kivételével - bővítése: 10 000 forint,
e) a módosított építési engedély, illetőleg az építményekkel kapcsolatos országos szakmai követelmények jogszabályban meghatározott előírásaitól eltérő műszaki megoldás engedélye: 10 000 forint,
f) egyéb elsőfokú építésügyi hatósági eljárás (pl. az építési engedély érvényének meghosszabbítása): 10 000 forint [1990. évi XCIII. tv. Melléklet XV. pont].

Az első fokú államigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható - a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 400 forint, de legalább 5000 forint, legfeljebb 500000 forint. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 5000 forint.

Például: Az építésügyi hatósági eljárásban igénybe vehető valamennyi fellebbezésért 20 000 forint illetéket kell fizetni.

b) Az igazgatási szolgáltatási díj

Egyes közigazgatási eljárásokért, cselekményekért, illetve szolgáltatásokért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Az eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat vagy illetéket kell fizetniünk, egyszerre mindkettőt nem írják elő a jogszabályok.

Például: a mérnöki és építész kamarák, valamint az építésfelügyeleti szervek által lefolytatott egyes eljárások igazgatási szolgáltatási díjai:
Igazgatási szolgáltatási díjat (a továbbiakban: díj) kell fizetni a következő eljárásokért:
a) az építészeti-műszaki tervezői névjegyzékbe,
b) a műszaki szakértői névjegyzékbe,
továbbá - a sajátos építményfajták kivételével - azoknak, akik
c) az építési-műszaki ellenőri névjegyzékbe,
d) a felelős műszaki vezetői névjegyzékbe (a továbbiakban együtt: névjegyzék) való felvételüket vagy a nyilvántartás megújítását kérik, valamint azoknak, akik
e) eseti építészeti-műszaki tervezési engedélyt, eseti műszaki ellenőri engedélyt, eseti felelős műszaki vezetői engedélyt kérnek, továbbá akik az elkülönített építészeti-műszaki tervezői vagy építésügyi szakértői névjegyzékbe történő felvételüket kérik.
Az elsőfokú eljárásért 10 000 forint eljárási díjat, a névjegyzékben történő megújításra irányuló eljárásért 3000 forint eljárási díjat kell fizetni. A másodfokú eljárás díja 10 000 forint [46/2000. (VII. 21.) FVM rend. 1-2. §].

Például: A tulajdoni lapról kiállított hiteles másolatért 4000 forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni [1996. évi LXXXV. tv. 27-28. §].

c) Egyéb eljárási költség

A Ket. alapján egyéb eljárási költségnek minősül:

1. az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség (utazási költség, kiesett jövedelem megtérítése stb.),
2. az anyanyelv használatával kapcsolatos költség (tolmács díja, határozat lefordításának díja stb.),
3. az ügyfél iratbetekintési jogának gyakorlásával kapcsolatos költség (másolás, nyomtatás, postázás költsége stb.),
4. az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége (a törvényes képviselő költsége és kiesett jövedelmének megtérítése, a meghatalmazott költsége és megbízási díja, munkadíja, az ügygondnok, kézbesítési ügygondnok költsége és munkadíja),
5. a tanú megjelenésével kapcsolatos költség (utazási költség, a kiesett jövedelem megtérítése),
6. a hatósági közvetítő költsége (megbízási díja, utazási költsége), továbbá a tevékenységével kapcsolatban indokoltan felmerült kiadás,
7. a szakértői díj és a szakértő költsége (a szakértői költség megállapításának és befizetésének szabályait külön jogszabály állapítja meg),
8. a fordítási költség - kivéve, ha azt nem a közigazgatási hatóság köteles viselni -,
9. az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség,
10. a végrehajtási költség és a végrehajtási költségátalány,
11. az eljárásban közreműködő rendőrségnél felmerült költség,
12. a hatósági ügyintézéssel kapcsolatosan felmerült igazolt utazási költség,
13. a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott egyéb eljárási költség [2004. évi CXL. tv. 153. §].

2. Az eljárási költség viselése

A költségviselés szabályai

a) Ha az ellenérdekű ügyfelek részvételével folyó eljárás amiatt indult, mert a kérelmező a másik ügyfél jogellenes magatartását sérelmezte - ha egyes költségek tekintetében törvény másként nem rendelkezik - az eljárási költséget viseli:
- a kérelem elutasítása esetén a kérelmező ügyfél,
- a kérelemnek megfelelő döntés esetén az ellenérdekű ügyfél,
- ha a határozat a kérelemnek részben ad helyt, a hatóság az eljárási költség általa megállapított arányban való viselésére kötelezi a kérelmezőt, illetve az ellenérdekű ügyfelet.

b) A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget - ha törvény másként nem rendelkezik - a kérelmező ügyfél előlegezi meg, illetve viseli. Több azonos érdekű ügyfél esetén az egyéb eljárási költséget az ügyfelek - eltérő megállapodásuk hiányában - egymás között egyenlő arányban előlegezik meg, illetve viselik.

c) Ha valamely bizonyítási eszköz igénybevételét kérelemre indult eljárásban a hatóság, illetve hivatalból indított eljárásban az ügyfél indítványozza, az ezzel összefüggő költség megelőlegezése az indítványozó szervet vagy személyt terheli. Ilyen esetben a költségviselés attól függ, hogy a határozat az indítványnak megfelelő bizonyítási eszközön alapul-e. Ez a rendelkezés az irányadó a kérelemre indult eljárásban az ügyfél indítványa nyomán alkalmazott bizonyítási eszközzel kapcsolatos költség viselésére is.

d) Hivatalból indított eljárásban az egyéb eljárási költséget a hatóság előlegezi. A rendőrség igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság megelőlegezi. Ha a határozat az ügyfél részére kötelezettséget állapít meg, a felmerült költség viselésére az ügyfelet kell kötelezni. A hatóság által megelőlegezett költséget a hatóság számlájára kell visszafizetni.

e) A célszerűség követelményét megsértő eljárási cselekmények egyéb eljárási költségét - az Ket-ben megállapított költségviselési szabályoktól eltérően - az azt okozó szerv vagy személy viseli (ez lehet akár maga a hatóság is).

f) Ha az ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének jogellenes magatartása miatt vált szükségessé valamely eljárási cselekmény megismétlése, a hatóság az ezzel kapcsolatos többletköltség megfizetésére kötelezi a jogellenes magatartást tanúsító személyt.

g) A végrehajtási eljárás során felmerülő költséget az viseli, aki a végrehajtás elrendelésére és foganatosítására okot adott.

Az egyéb eljárási költség meghatározása

Az egyéb eljárási költség összegét általában az érintett által bemutatott bizonyíték alapján, ha pedig ez nem lehetséges, az érintett írásbeli nyilatkozata alapján kell megállapítani.

Az egyéb eljárási költséget a hatóság összegszerűen határozza meg, és határozatában vagy végzésében dönt a költség viseléséről, illetve a megelőlegezett költség esetleges visszatérítéséről. A hatóságnak kötelessége, hogy a célszerűségi elvárásoknak meg nem felelő és az indokolatlanul magas egyéb eljárási költség helyett alacsonyabb összeget állapítson meg.

A költség viselésével kapcsolatos döntés ellen fellebbezésnek van helye, amelynek nincs halasztó hatálya a döntés többi - fellebbezéssel meg nem támadott - rendelkezése tekintetében, és nem akadályozza meg azok jogerőre emelkedését.

Költségmentesség

A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére költségmentességet engedélyezhet. A költségmentesség az eljárási illeték, az igazgatási szolgáltatási díj és az egyéb eljárási költség viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelenti, és a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a végrehajtási eljárásra terjed ki.

A költségmentességhez alapul szolgáló feltételeknek az eljárás folyamán történő bekövetkezése, illetve megváltozása esetén költségmentesség engedélyezhető, illetve az módosítható vagy visszavonható. A költségmentesség iránti kérelem elutasításáról, továbbá a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról szóló végzés ellen fellebbezésnek van helye.

A természetes személyek költségmentességének engedélyezésére vonatkozó szabályokat a 180/2005. (IX. 9.) Korm. rendeletben találhatjuk meg. A költségmentesség nem mentesít az ellenérdekű ügyfél javára megítélt költség, valamint a jogellenes magatartása miatt szükségessé vált eljárási cselekmény megismétlésének többletköltségének megfizetése alól.

A hatóság költségmentességet engedélyezhet, ha az ügyfél
a) és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók egy főre jutó havi nettó jövedelme (nyugdíja) nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (2006-ban 25 800 forint), és
b) ingatlantulajdonnal nem, vagy kizárólag a lakhelyéül szolgáló ingatlan tulajdonával rendelkezik (nem kell számításba venni az ötven százalékos tulajdoni hányadot el nem érő, és a kétmillió forint becsült forgalmi értéket meg nem haladó egyéb tulajdoni részesedést, legfeljebb egy ingatlan tekintetében).

Költségmentességben lehet részesíteni - jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül - azt a felet is, aki a kérelem benyújtásakor
a) rendszeres szociális segélyben, időskorúak járadékában, ápolási díjban, vakok személyi járadékában, fogyatékossági támogatásban részesül, valamint, aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermeket nevel vagy saját jogán rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül,
b) pénzellátásban részesülő hadigondozott és nemzeti gondozott,
c) hajléktalan személy,
d) menekült, menedékes, illetve menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérő személy számára biztosított ellátásra és támogatásra jogosult.

Különösen indokolt esetben költségmentesség engedélyezhető, illetve részleges költségmentességet lehet engedélyezni továbbá, ha az ügyfél
a) és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók egy főre jutó havi nettó jövedelme (nyugdíja) nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-át, és
b) ingatlantulajdonnal nem, vagy kizárólag a lakhelyéül szolgáló ingatlan tulajdonával rendelkezik (a részleges költségmentesség engedélyezése szempontjából el lehet tekinteni a hárommillió forint becsült forgalmi értéket meg nem haladó egyéb tulajdoni részesedést, legfeljebb egy ingatlan tekintetében).

A hatóság kivételes esetben költségmentesség engedélyezhet akkor is, ha a jogszabályi feltételek nem, vagy csak részben állnak fenn, de az eljáró hatóság az ügyfél egyéb, különös méltánylást érdemlő körülményeinek (katasztrófahelyzet, betegség, egyéb vis maior események stb.) figyelembevételével megállapítja, hogy az ügyfél és az általa eltartottak létfenntartása veszélyeztetett.

Nem engedélyezhető költségmentesség azon ügyfél számára, aki bármely magyar hatóság eljárása során - a kérelem benyújtását megelőző 30 napon belül - igazolta, hogy magyarországi megélhetése biztosított [180/2005. (IX. 9.) Korm. rend. 4-7. §; 168/1997. (X. 6.) Korm. rend. 11. §].

Törvény költségmentességet gazdálkodó szervezet, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére is megállapíthat [2004. évi CXL. tv. 154-159. §].

Érintett jogszabályok:

1990. évi XCIII. tv.; 46/2000. (VII. 21.) FVM rend.; 1996. évi LXXXV. tv.; 2004. évi CXL. tv.; 180/2005. (IX. 9.) Korm. rend.; 168/1997. (X. 6.) Korm. rend.;

Szakmai partnereink:

www.foldhivatalos.hu