A munkáltató kötelezettsége

A munkaviszony megszűntetésekor a munkáltató kötelezettsége, hogy a munkavállaló részére kifizesse a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint kiadni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat, legkésőbb az utolsó munkában töltött napon. Kivétel: legkésőbb a jognyilatkozat közlésétől, illetve a megállapodás megkötésétől számított harmadik munkanapon kell ezeket megtenni, ha a munkaviszony
- a próbaidő alatt azonnali hatállyal,
- rendkívüli felmondással,
- azonnali hatályú közös megegyezéssel,
- a munkavállaló jogellenes megszüntetése folytán
szűnik meg [1992. évi XXII. tv. 97. §].

A munkáltatónak mindenképpen meg kell tennie ezt, mert nem mentesíti őt, ha a munkavállaló nem elérhető, a megbeszélt időben már másodszor nem jött be, stb. Ilyenkor tértivevénnyel postára kell adni az igazolásokat.
Ha a munkavállaló kárt okozott, nem lehet kompenzálás címén visszatartani a kilépő-igazolásait.

A munkaviszony jogellenes megszüntetése

A munkaviszony vélt vagy valós jogellenes megszüntetése miatt bírósághoz lehet fordulni. Tipikus esetei
- a felmondás indoka nem felel meg a törvény előírásainak,
- nem tartják be a rendkívüli felmondásra vonatkozó határidőket,
- elmulasztják az intézkedéseket írásba foglalni.

Milyen következményei lehetnek a munkáltatóra nézve:
- A munkavállalót - kérelmére - eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.
- A munkáltató kérelmére a bíróság mellőzheti a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, hogy a munkavállaló továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el. Nem kérhető a mellőzés, ha a munkáltató intézkedése a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, a hátrányos megkülönböztetés tilalmába, illetve felmondási védelembe ütközik, vagy a választott szakszervezeti tisztségviselőre előírt munkajogi védelemben részesülő munkavállaló munkaviszonyát előzetes szakszervezeti egyeztetés, illetve vélemény kikérése nélkül szüntette meg.
- Meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell a munkáltatónak megtérítenie a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült. Ilyen lehet a munkaügyi központ által (a volt munkavállalónak) munkanélküli-járadékként folyósított összeg. A munkavállalót - ha munkaviszonya nem rendes felmondással szűnt meg - az elmaradt munkabéren és a felmerült káron túlmenően megilleti a felmentési időre járó átlagkeresete és a rendes felmondás esetén járó végkielégítés is.
- Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a munkavállaló legalább 2, legfeljebb 12 havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi [1992. évi XXII. tv. 100. §].

Milyen következményei lehetnek a munkavállalóra nézve:
- A munkavállaló köteles a munkáltató számára a rá irányadó felmondási időre járó átlagkeresetének megfelelő összeget megfizetni, és a munkáltató jogosult az ezt meghaladó kárának érvényesítésére is [1992. évi XXII. tv. 101. §].

Kapcsolódó jogszabályok:

1992. évi XXII. tv.;