1. A közigazgatási eljárási törvény (Ket.) hatálya
A közigazgatási eljárási törvény: a Ket.
Az Országgyűlés 2004. december 20-án fogadta el a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt, amelynek a rövidítése: Ket. A Ket. 2005. november 1-jétől lépett hatályba, ettől a naptól váltotta fel a korábbi eljárási rendelkezéseket tartalmazó 1957. évi IV. törvényt (ennek rövidítése: Áe.). A Ket. megalkotásának egyik célja az volt, hogy a közigazgatásban szolgáltató gyakorlatot vezessenek be, és mind a hatóság, mind az ügyfelek jogait és kötelezettségeit pontosítsák. Arra nem vállalkozhatunk, hogy a törvényt részletesen bemutassuk, azonban az építésügy területén dolgozóknak elengedhetetlenül fontos, hogy legalább az ügyfelek alapvető jogaival és a hatóság kötelezettségeivel tisztában legyenek, így elősegítve azt, hogy egy hatósági eljárásban számukra kedvező döntés szülessen.
A Ket. legutóbbi, átfogó módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény
indokolása szerint a törvény célja az volt, hogy egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá tegye a közigazgatási eljárást. A törvény - több lépcsőben - jelentősen csökkentette az eljárási határidőket, ezzel együtt az ügyfelek terheit és kötelezettségeit, a jelenleginél szélesebb körben tette lehetővé az egyablakos ügyintézést, és - előbb fakultatívan, majd bizonyos körben kötelezően is - alkalmazni rendelte az elektronikus kapcsolattartást. A változások 2009. október 1-jén léptek hatályba. A Ket. területi hatálya
A Ket. területi hatálya néhány kivételtől eltekintve a Magyar Köztársaság területére terjed ki.
A Ket. időbeli hatálya
A Ket. 2005. november 1-jétől hatályos, és az ezt követően indult ügyekben és a megismételt eljárásban kell alkalmazni. A hatálybalépéskor már megindult eljárásokban még az Áe. szabályai érvényesülnek. Érdemes erre nagyon figyelni, mert sokszor a hatóság számára is kétséges, hogy melyik jogszabályt kell alkalmaznia.
A Ket. tárgyi hatálya
A Ket. tárgyi hatálya a közigazgatási hatósági ügyekre terjed ki.
Közigazgatási hatósági ügy:
a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság
- az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg,
- adatot, tényt vagy jogosultságot igazol,
- hatósági nyilvántartást vezet vagy
- hatósági ellenőrzést végez,
b) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés - a fegyelmi és etikai ügyek kivételével -, ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti (pl. építészi, orvosi, ügyvédi, közjegyzői kamarai tagság) [2004. évi CXL. tv. 12. §].
A közigazgatási eljárási szabályoknak két nagy csoportja van:
a) általános szabályok: minden eljárásban irányadóak (Ket.)
b) különös eljárási szabályok: az egyes eljárásfajtára vonatkozó speciális szabályok (külön jogszabályok, pl. Étv., az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet).
Főszabály szerint minden közigazgatási hatósági ügyben a Ket. általános szabályait kell elsődlegesen alkalmazni, de vannak kivételek:
a) Kivett eljárások: vannak eljárások, amelyekre a Ket. tárgyi hatálya nem kiterjed ki (szabálysértési eljárás, választási eljárás, területszervezési eljárás), vagyis ezeknél az eljárásoknál a Ket. szabályait nem lehet alkalmazni, ezek eljárási szabályait külön törvényekben találhatjuk meg;
b) Részlegesen kivett eljárások: a Ket. szabályait meghatározott eljárásokban csak akkor kell alkalmazni, ha az irányadó másik törvény, ami az adott eljárást szabályozza, eltérő szabályokat nem állapít meg - vagyis itt a különös eljárási szabály lesz az elsődlegesen alkalmazandó - (pl. az iparjogvédelmi eljárások, a piac felügyeleti és piac szabályozásával kapcsolatos eljárások, a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárás).
c) A Ket. egyes rendelkezései lehetővé teszik, hogy a különös eljárási szabályok eltérjenek a Ket. szabályaitól.
Például a Ket. 33. § (1) bekezdése: „Az érdemi határozatot az (5) bekezdésben meghatározott időponttól számított harminc napon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.”
Ennek megfelelően például az építési engedélyezési eljárásban a döntést – attól függően, hogy milyen építményre vonatkozik – a kérelem előterjesztésétől számított 45, 22 vagy 10 munkanapon belül kell meghozni (2009. október 1-je előtt 60 nap volt az ügyintézési határidő) [193/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 28. §].
Érdemes kiemelni – bár a jelenlegi gyakorlatban ennek nincs jelentősége –, hogy ha az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa (a rendelet) eljárási szabályt állapít meg, akkor a Ket. az ott szabályozott kérdésben nem alkalmazható, tovább a Ket. rendelkezéseitől a nemzetközi szerződést kihirdető törvény eltérhet.
A Ket. személyi hatálya
A Ket. személyi hatálya az alábbiakra kiterjed ki:
a) Közigazgatási hatóság
A közigazgatási hatóság a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező:
- államigazgatási szerv,
- helyi önkormányzat képviselő-testülete, ideértve a megyei önkormányzat közgyűlését is, valamint a 19. § (2) bekezdése szerint átruházott hatáskörben annak szervei és társulása,
- a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője (a továbbiakban együtt: polgármester),
- főjegyző, jegyző, körjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a hatósági igazgatási társulás,
- egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet (akit) törvény vagy kormányrendelet jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására (pl. Magyar Mérnöki Kamara, Magyar Építész Kamara) [2004. évi CXL. tv. 12. §].
b)
Ügyfél
A Ket. az Áe.-ben foglaltaknál sokkal részletesebben foglalkozik az ügyfél fogalmával és az ügyfelek körének meghatározásával. A Ket. szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet:
- akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét az ügy érinti,
- akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve
- akire (amelyre) nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.
Valakinek a jogát akkor érinti az ügy, ha a hatósági döntés következtében valamilyen jogot szerez, a meglévő jogaiban változás következik be, vagy valamilyen kötelességet írnak elő neki.
Valakinek a jogos érdekét akkor érinti az ügy, ha a hatósági döntés következtében konkrét jogot vagy kötelezettséget nem szerez, de mégsem közömbös számára a döntés.
Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek körét, akik a fenti feltételek vizsgálata nélkül ügyfélnek minősülnek. A Ket. alapján mindig ügyfélnek minősül jogszabály rendelkezése esetén az abban meghatározott hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Hatásterület általános fogalma: az a Magyar Köztársaság területén fekvő, jogszabályban meghatározott módon megállapított földrajzi terület, amelyre a tervezett létesítmény vagy tevékenység számottevő mértékű hatást gyakorol (pl. árnyékolást, zajterhelést, légszennyezést). Az eredeti fogalomban a „rendes üzemvitel” szerepelt szempontként, és csak a fizikai hatásgyakorlást kellett vizsgálni.
Példa: Az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban külön vizsgálat nélkül ügyfélnek minősül a kérelem tárgya szerinti ingatlannal rendelkezni jogosult.
Az építésügyi hatósági eljárásokban minden esetben vizsgálni kell a következők ügyféli jogállását:
a) a közterület kivételével a közvetlenül szomszédos - az eljárással érintett ingatlannal, ingatlanokkal közös határvonalú (telekhatárú) - telekkel rendelkezni jogosult,
b) a tervező, a felelős műszaki vezető, az építési műszaki ellenőr, az építésügyi igazgatási szakértő, az építésügyi műszaki szakértő és a vállalkozó kivitelező (ezek a közreműködő személyek ügyfélnek minősülnek, ha az építésügyi hatósági döntés feladat- és felelősségi körükbe tartozó tevékenységre vonatkozóan megállapítást tesz) [193/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 28. §].
Meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul (a Legfelsőbb Bíróság egyébként már korábban kimondta, hogy a környezetvédelmi szempontok érvényesítésével foglalkozó szervezeteknek kereset indítási joguk van egyes környezetvédelmi ügyekben).
Példa: A környezetvédelmi törvény kimondja, hogy a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket és más, politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő - hatásterületen működő - társadalmi szervezeteket a környezetvédelmi közigazgatási hatósági eljárásokban a működési területükön az ügyfél jogállása illeti meg [1995. évi LIII. törvény 98. §].
Korábban a jogi helyzetre való utalás is eredményezhetett ügyféli minőség megállapítást, azonban a Ket. 2009. október 1-jétől hatályos szövege már nem tartalmazza a „jogi helyzet” fordulatot. A törvényi indokolás szerint a gyakorlatban nem segítette elő az ügyféli kör lehatárolását, hiszen amely ügy valakinek a jogi helyzetét érinti, az érinti egyben a jogát is, így a különbségtétel nem szükséges. A jogalkalmazói és a bírói gyakorlatban sem volt példa arra, hogy kifejezetten csak a jogi helyzetre való hivatkozással került volna egy személy ügyféli jogállásba, ezért a törvény elhagyta a jogi helyzetre való utalást.
A Ket. lehetővé teszi, hogy törvényben az ügyféli jogokat ahhoz a feltételhez kössék, hogy az ügyfél az első fokú eljárásban részt vegyen. A 2009. októbertől hatályos módosítás célja az, hogy ne legyen megkérdőjelezhető egy a közigazgatási határozat jogereje amiatt, hogy az eljárás egy későbbi szakaszában új ügyfél jelentkezik
Az ügyfél jogai egyébként megilletik az ügy elbírálásában hatóságként vagy szakhatóságként részt nem vevő szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti [2004. évi CXL. tv. 15. §, 172. §].
Az Áe-ben korábban nem szabályozott kérdés volt a jogutódlás, illetve a Ket. sem határozta meg pontosan a jogutódlási eljárás szabályait. 2009. októberétől a Ket. szerint a kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél kiesése folytán a jogutódnak külön kérelmeznie kell a jogutódlás megállapítását, minden más esetben - határidő nélkül - a hatóság erről való értesítését és a hatóság erről szóló döntéshozatalát követően lényegében automatikusan lép a jogelőd helyébe a jogutód.
Kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél jogutódja - az eljárásról való tudomásszerzéstől számított tíz munkanapon belül, de legkésőbb a jogutódlástól számított hat hónapon belül - kérheti a jogutódlás megállapítását. A természetes személyek esetében az örökös (és egyben a jogutód) személyét csak a jogerős hagyatékátadó végzés állapítja meg, amelynek megszületése előre nem láthatóan hosszú ideig is elhúzódhat. A jogutód kilétének eldöntéséig a hatóság köteles a folyamatban levő eljárást az ügyfél kiesésének időpontjában felfüggeszteni, és a jogerős hagyatékátadó végzés jogerőssé válásával újra kezdődik a jogutód belépésére nyitva álló határidő számítása is.
A jogutódlás azt jelenti, hogy a jogerős határozatban megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg. Jogszabály azt is lehetővé teheti, hogy a jogerős határozat alapján jogosított ügyfél helyébe jogutódja lépjen. A jogerős határozattal megállapított kötelezettség esetén viszont - indokolt esetben akár a teljesítési határidő egy alkalommal történő meghosszabbításával - lehetőséget kell adni a jogutódnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére, tehát a jogutóddal szemben végrehajtási eljárás első lépésként akkor sem alkalmazható, ha a jogelőd már hosszú ideje nem tett eleget a hatósági határozatnak.
Érdemes tudni, hogy a hatóságnak a jogutódlás előtt hozott döntése hatályos a jogutóddal szemben, kivéve
a) a jogelőd természetes személy ügyféllel szemben az eljárás akadályozása vagy az idézésről való távolmaradás miatt kötelezettséget megállapító végzést,
b) a jogelőd számára fizetési kedvezményt megállapító végzést, ideértve a késedelmi pótlék elengedéséről vagy mérsékléséről szóló végzést is és
c) a jogelőd természetes személy ügyfél számára költségmentességet engedélyező végzést [2004. évi CXL. tv. 16. §].
c) Az eljárás egyéb résztvevői
Közigazgatási hatósági ügy szükségképpeni alanyai (vagyis aki nélkül nem beszélhetünk hatósági ügyről): a hatóság és az ügyfél.
Az ügyfél és a hatóság mellett számos más szereplője is lehet a közigazgatási hatósági eljárásnak. A Ket. az alábbi, ún. egyéb résztvevőket nevesít:
- a tanú, a hatósági tanú,
- a szakértő,
- a tolmács,
- a szemletárgy birtokosa,
- az ügyfél képviselője és
- a hatósági közvetítő [2004. évi CXL. tv. 172. §].
Az eljárás egyéb résztvevőinek jogai és kötelezettségeit a vonatkozó részeknél érintjük, ennél a pontnál kizárólag a hatósági közvetítő szerepére hívnám fel a figyelmet. A hatóság és az ügyfél, valamint az ellenérdekű ügyfelek közötti vita rendezése érdekében a hatóság hatósági közvetítőt vehet igénybe. Az ügyfélnek akár javaslatot is tehet a hatósági közvetítő személyére. Fontos változás, hogy 2009. októberétől a hatósági közvetítő igénybevételéhez már nem szükséges, hogy külön jogszabályi rendelkezés írja elő az igénybevétel lehetőségét, és az sem feltétel, hogy nagyszámú ügyfelet érintsen az ügy.
A hatósági közvetítő
a) gondoskodik arról, hogy az érintettek hiteles, szakszerű és közérthető tájékoztatást kapjanak mind az eljárás céljáról, mind az annak megvalósulása kapcsán várható következményekről, illetve az esetleges kedvezőtlen változások (hatások) megelőzésére vagy mérséklésére irányuló intézkedésekről,
b) tájékoztatja az ügyfeleket az ügyben irányadó jogszabályok rendelkezéseiről, az anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályokban meghatározott jogaikról,
c) közvetít a hatóság és az ügyfelek, illetve az ellenérdekű ügyfelek között annak érdekében, hogy az eljárás céljának eléréséhez kölcsönösen elfogadható megoldási módot találjanak,
d) összegyűjti és rendszerezett formában a hatóság rendelkezésére bocsátja az ügyfelektől beérkezett, az eljárás tárgyára vonatkozó észrevételeket.
A hatóság - ha törvény azt nem zárja ki vagy nem korlátozza - lehetővé teszi a hatósági közvetítő számára eljárási feladatainak ellátásához szükséges mértékben az iratokba való betekintést, továbbá megad számára minden olyan segítséget, amely szükséges a tevékenységének ellátásához.
A hatósági közvetítők Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve által vezetett nyilvántartása tartalmazza a hatósági közvetítő természetes személyazonosító adatait, képesítését, az elérhetőségéhez szükséges adatokat, valamint azt a tevékenységi kört, amelyben hatósági közvetítőként eljárhat [2004. évi CXL. tv. 41. §].
2. A közigazgatási eljárás alapelvei
A Ket. alapelveinek egy része az alkotmányból vezethetők le, és más eljárási jogban is megtalálhatók (pl. a törvényesség elve, a törvény előtti egyenlőség elve, diszkrimináció tilalma). Az alapelvek másik része csak a közigazgatási eljárásban jelentkeznek (pl. a törvény által korlátozott hivatalbóliság).
Az alapelvek jelentősége
Az eljárási alapelvek főként a közigazgatási hatósággal szemben határoznak meg olyan fontos követelményeket, amelyeknek az eljárás minden szakaszában érvényre kell jutniuk. Az alapelveknek tehát külön említés nélkül valamennyi közigazgatási eljárásban és minden körülmény között érvényesülniük kell. Az alapelvek segítséget nyújthatnak az egyes rendelkezések értelmezéséhez is, hiszen azok nem lehetnek ellentétesek az alapelvekkel. Fontos tudni, hogy maga az alapelv érvényesülésének meghiúsulása is jogszabálysértésnek minősül.
Az alapelvek felsorolása
Az alapelvek egy része kizárólag a hatóság részére állapít meg követelményeket, míg vannak olyanok, amelyek az ügyfelek jogait és kötelezettségeit határozzák meg (alapvető jogok és kötelezettségek).
|
|
Alapvető jogok és kötelezettségek
|
|
|
Hatóság részére
|
Ügyfelek részére
|
|
Törvényesség elve
|
Hatáskör célhoz kötöttség elve
|
Tisztességes ügyintézéshez való jog
|
|
Jóhiszemuen szerzett és gyakorolt jogok védelme
|
Hatáskör gyakorlásával való visszaélés tilalma
|
Határidőben hozott döntéshez való jog
|
|
Törvény elotti egyenloség, a diszkrimináció tilalma és az egyenlo bánásmód követelménye
|
Mérlegelési és méltányossági jogkör jogszabályi szempontokhoz való kötöttség elve
|
Anyanyelv használatának a joga
|
|
Szabad bizonyítás elve
|
Döntés egyéniesítésének követelménye
|
Tájékoztatáshoz, kitanításhoz való jog
|
|
Törvény által korlátozott hivatalból való eljárás elve
|
A szakszeruség és az ügyféllel való együttmuködés elve
|
Irat-betekintési jog
|
|
Szükségesség és arányosság elve az ügyfél jogainak és jogos érdekének korlátozása során
|
A költségtakarékos eljárás kötelezettsége
|
Jogorvoslathoz való jog
|
|
Egyszerűség és gyorsaság elve
|
Védett titok megőrzésének és személyes adatok védelmének kötelezettsége
|
Kártérítéshez való jog
|
|
|
|
Jóhiszemű eljárás kötelezettsége
|
|
|
|
Nyilatkozattételi jog és nyilatkozattétel megtagadásának joga
|
|
|
|
Igazmondási kötelezettség
|
Néhány alapelv bővebb ismertetése
Jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme
Ket. 1. § (3) bek.: A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, ezek korlátait e törvény határozza meg.
Például: ha az ügyfél jogerős és végrehajtható építési engedély birtokában elkezdi az építkezést vagy megrendeli a szükséges anyagokat, megköti az építési szerződést (szerzett jog gyakorlása), és az építésügyi eljáró hatóság a kiadott határozat jogszabálysértését észleli, már hivatalból nem vonhatja vissza és nem módosíthatja az engedélyt, csak akkor, ha az ügyfél tudomással bírt a jogszabálysértésről (a jóhiszeműség nem áll fenn). Ha ugyan jogszabály tartalmazza például a telek beépíthetőségének mértékét, az építési engedély ettől nagyobb mértékű beépíthetőséget biztosít, és az ügyfél a jogszabályi rendelkezésről nem tud, az ellenkező bizonyításáig jóhiszeműségét vélelmezni kell. Ha az eljárás dokumentumaiból kiderül, hogy az ügyfélnek tudnia kellett a beépíthetőség mértékéről (pl. jegyzőkönyvbe foglalva tájékoztatták erről), akkor nem beszélhetünk jóhiszeműségről. Ki kell emelnünk, hogy a szerzett jog gyakorlásának megállapításához nem szükséges, hogy az építkezés konkrétan meg is kezdődjön.
Szükségesség és arányosság elve az ügyfél jogainak és jogos érdekének korlátozása során
Ket. 1. § (3) bek.: A közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozza.
Főként azokat az eseteket kívánja megakadályozni, amikor a hatóság az elengedhetetlenül szükséges időn túl is fenntartja a korlátozást.
Törvény által korlátozott hivatalból való eljárás elve
Ket. 3. §: A közigazgatási hatóság:
a) a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek esetén folytathatja, és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból rendeli el,
b) hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie,
c) a Ket. keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság határozatát,
d) hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról és visszavonásáról.
Fontos tudni, hogy attól még, hogy kérelemre indul egy eljárás, nem biztos, hogy a kérelem visszavonása az eljárás megszüntetését is eredményezi. Ha például valaki szabálytalan építést jelent be, de a kérelmét visszavonja, az építésügyi hatóság köteles lefolytatni az eljárást, hiszen tudomására jutott a szabálytalan építkezés ténye.
Hatáskör gyakorlásával való visszaélés tilalma
Ket. 1. § (2) bek.: A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza.
Például: a hatóság visszaélve a hatáskörével megalapozott ok nélkül folytat le naponként ellenőrzést az ügyfélnél, esetleg csak azért, hogy ellehetetlenítse annak működését.
Tájékoztatáshoz, kitanításhoz való jog
Ket. 5. § (1)-(3) bek.: A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. A közigazgatási hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről. Jogszabály az ügy bonyolultságára tekintettel tájékoztatási kötelezettséget írhat elő a jogi képviselővel eljáró ügyfelek számára is (vagyis főszabály szerint a jogi képviselő köteles az ügyfelét a szükséges tájékoztatással ellátni).
Ket. 51. § (1)-(3) bek.: Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni.
Iratbetekintési jog
Ket. 5. § (4) bek.: A közigazgatási hatóság a törvényben meghatározott korlátozásokkal az ügyfeleknek és képviselőiknek, valamint más érdekelteknek biztosítja az iratbetekintési jogot.
Ket. 68-69. §: Az ügyfél személyesen, illetve a törvényes vagy írásban meghatalmazott képviselője útján – a Ket. szerinti kivétellel – betekinthet az eljárás során keletkezett iratba, arról másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet. Ez a jog akkor is megilleti, ha korábban nem vett részt az eljárásban (pl. a hatóság korábban nem tekintette ügyfélnek). Nem tekinthet be az ügyfél
- a határozat (végzés) tervezetébe,
- a zárt tanácskozásról készült jegyzőkönyvbe,
- a tanú vagy a bejelentő természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe (iratba), ha a hatóság a tanú, illetve a bejelentő természetes személyazonosító adatait zártan kezeli,
- betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba,
- a törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az e törvényben biztosított jogai gyakorlásában.
A Ket. által bevezetett új elem, hogy felsorolja azon hatósági határozatok körét, amelyek közérdekűek és ezért azokat bárki megismerheti. Ilyenek például a fogyasztók, illetve a munkavállalók munkavédelmi, munkabiztonsági jogait közvetlenül érintő ügyben hozott vagy az épített és természeti környezet, illetve a kulturális örökség állapotát jelentősen befolyásoló tevékenységgel kapcsolatos ügyben hozott határozat
Kártérítéshez való jog
Ket. 4. § (2) bek.: A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással az ügyfélnek okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti.
Nyilatkozattételi jog és nyilatkozattétel megtagadásának joga
Ket. 51. § (1)-(5) bek.: Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy megszünteti az eljárást.
Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel, melyben közli a nyilatkozattétel elmaradásának következményeit.
Igazmondási kötelezettség
Ket. 51. § (7) bek.: Az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, illetve a kötelező adatszolgáltatás körébe tartozó nyilatkozatában az ügy szempontjából jelentős tényt a törvényben rögzített ok hiányában elhallgat, eljárási bírsággal sújtható (az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig egymillió forint).
Érintett jogszabályok:
2004. évi CXL. tv.; 1997. évi LXVIII. tv.;193/2009. (IX. 15.) Korm. rend.;37/2007. (XII. 13.) ÖTM rend.;
