A közigazgatási jogorvoslati rendszer
- Részletek
-
Utolsó frissítés: 2012. október 05. péntek, 08:31
-
Közzétéve: 2008. szeptember 09. kedd, 08:06
-
Írta: dr. Jámbor Attila ügyvéd, főiskolai oktató
A sérelmesnek tartott hatósági határozatokkal, cselekményekkel szemben számos jogorvoslati lehetőség alkalmazható. Az ügyfeleknek és az eljárás egyéb szereplőinak kiemelten fontos tudniuk, hogy milyen jogi eszközök, eljárások kezdeményezhetők a vitatott ügyekben.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya az alapvető jogok körében nevesíti a jogorvoslathoz való jogot: a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja [1949. évi XX. tv. 57. §]. Az Alkotmányban a jogorvoslathoz való jog csak abból a szempontból jelenik meg, hogy az érintetteknek (felperesnek, alperesnek, ügyfélnek, szakértőnek, stb.) lehetőséget biztosít arra, hogy a számukra sérelmes közhatalmi döntéseket (bírósági ítéleteket és végzéseket, közigazgatási határozatokat és végzéseket) megtámadják. Az igazságszolgáltatás jogorvoslati rendszerében szinte kizárólag csak ilyen jellegű jogorvoslati lehetőségeket találunk, azonban a közigazgatási eljárásban a hivatalbóli jogorvoslatok is jelentős szerepet töltenek be.
A közigazgatási törvény (Ket.) jogorvoslati rendszere minden hatósági döntéssel szemben lehetővé teszi valamilyen jogorvoslati eszköz igénybevételét. A jogorvoslat lehet:
a) Önálló
Az ügy érdemében hozott döntést önállóan lehet megtámadni. Ez azt jelenti, hogy a határozat ellen mindig lehet például fellebbezni. Végzés ellen fellebbezni csak akkor lehet, ha azt a közigazgatási törvény (Ket.) kifejezetten megengedi (pl. kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, eljárási bírság kiszabása, igazolási kérelem elutasítása fellebbezési határidő elmulasztása esetében).
b) Járulékos
A végzéseket főszabály szerint a határozat elleni jogorvoslati kérelemben lehet megtámadni, vagyis önállóan csak a végzést nem.
| A közigazgatási eljárásban alkalmazható jogorvoslatok típusai |
|
Kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások
|
Hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások
|
Kérelemre és hivatalból is lefolytatható jogorvoslati eljárások
|
|
|
Döntés módosítása vagy visszavonása
|
Döntés módosítása vagy visszavonása
|
|
|
Felügyeleti eljárás
|
|
|
Újrafelvételi eljárás
|
Határozat felülvizsgálata az Alkotmánybíróság határozata alapján
|
|
Méltányossági eljárás
|
Ügyészi óvás
|
A Ket. minden közigazgatási hatósági ügyben lehetővé teszi a közigazgatási döntések elleni bármelyik, fentebb felsorolt jogorvoslati forma alkalmazását - a törvényi feltételek fennállása esetében - kivéve a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétellel és a nyilvántartásból való törléssel kapcsolatos köztestületi (kamarai) döntést. A köztestületi (kamarai) hatósági ügyben nem alkalmazhatóak a következő jogorvoslatok:
- a kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások közül az újrafelvételi kérelem és a méltányossági kérelem;
- a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások közül a jogszabálysértő mulasztás felszámolására irányuló felügyeleti eljárás.
A nyilvántartásból való törlés csak akkor minősül a Ket. szerinti közigazgatási hatósági ügynek, ha a törlésre igazgatási úton és nem fegyelmi, illetve etikai ügy következtében kerül sor.
A kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások esetében kizárólag az ügyféltől, illetve a jogorvoslatra jogosult egyéb közreműködőtől függ a jogorvoslat igénybevétele, ezek a jogorvoslati eljárások hivatalból nem indíthatóak meg. A kérelem alapján lefolytatandó eljárások megindításának feltétele, hogy valamely közigazgatási döntés - legalábbis az ügyfél állítása szerint - az ügyfél jogát vagy jogos érdekét sértse. Ugyanakkor, ha az ügyfél szabályszerű jogorvoslati kérelmet terjeszt elő, a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező és illetékes szerv köteles az ügyfél erre irányuló kérelmét érdemben megvizsgálni.
A hivatalból lefolytatandó döntés-felülvizsgálati eljárások esetében az ügyfél aktívan nem vehet részt a jogorvoslati eljárásban (elvileg nem kezdeményezheti, nem indítványozhatja, nem tiltakozhat ellene, stb.). Ha a közigazgatási hatóság - saját vizsgálata következtében, az Alkotmánybíróság határozata vagy az ügyészi óvás alapján - megállapítja valamely döntése jogszabály-ellenességét, hivatalból köteles megindítani a döntés-felülvizsgálatot, függetlenül az érintett ügyfél akaratától, vagy jogos érdekére. Az viszont előfordulhat, hogy mégiscsak az ügyfél indítja meg a hivatalbóli eljárást azzal, hogy például alkotmányjogi panaszt vagy az ügyészégen panaszt nyújt be az eljárással kapcsolatban. A hatóság csak bizonyos korlátozások mellett élhet valamelyik jogorvoslattal (pl. nem sértheti az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát).
A Ket. 2009. október 1-jétől hatályos módosítása kivette a jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eszközök közül a kijavítás és kiegészítés jogintézményeit. A törvény indokolása szerint „a kijavítás és kiegészítés jogintézményei esetén nem beszélhetünk alacsonyabb fokú döntésből fakadóan vitássá tett jogról vagy érdekről, hiszen a kijavítás esetén nincs szó érdemi vitáról, kiegészítés esetén pedig a hatóság első fokon hoz döntést az adott kérdésben, e döntés ellen pedig majd az általános szabályok szerint nyílik meg a jogorvoslat. Kizárt a jogorvoslatként való minősítés amiatt is, hogy nem más szerv vagy magasabb szintű fórum hoz döntést a kijavítás, kiegészítés kérdésében. A törvény ebből következően - az Áe. szerkezetének megfelelően - a hatóság döntéseiről szóló fejezetben rendelkezik a kijavításról, kiegészítésről.”
