Az építőipar területén fennálló egyik legsúlyosabb probléma a lánctartozás, amelyet körbetartozásnak is szoktak nevezni. Ezen a helyzeten kívánt változtatni az Országgyűlés, amikor bevezette a sajtóban „Biztos kéz” elnevezéssel is illetett építtetői fedezetkezelés jogintézményét. Nagyon rövid időn belül változott a jogszabályi környezet, és a 2010. július 25-ét követően indult közbeszerzési eljárásokban már nem is kötelező a fedezetkezelő közreműködése, várhatóan rövid időn belül minden építési tevékenység esetében megszűnik ez a jogintézmény.
Azt, hogy egy építkezés, felújítás során a feleknek milyen jogaik és kötelezettségeik vannak, elsődlegesen az általuk megkötött szerződésből derül ki. A Polgári Törvénykönyv alábbi szabályai akkor érvényesülnek, ha ezekre a szerződés nem terjedt ki. Fontos felhívni a figyelmet a 2008. január 1-jétől hatályos Kivitelezési kódexre (290/2007. (X. 31.) Korm. rendelet), és az ezt 2009. október 1-jétől felváltó 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendeletre, amelyek az építési szerződés formájával és tartalmával kapcsolatosan is kötelező szabályokat állapítottak meg, vagyis ezen szabályokkal ellentétes megállapodást a felek nem is köthetnek.
Az ügyfél és az építési jogosultság két olyan fogalom, amely a jogszabályi meghatározások pontatlansága miatt az építésügyi eljárásokban komoly fejtörést okoz a hatósági ügyintézőnek és az eljárás egyéb szereplőinek is. Az ügyfél kiemelten fontos az eljárásban, hiszen egyebek mellett fellebbezhet az engedély kiadása ellen, az építési jogosultság igazolása nélkül pedig – néhány eljárást kivéve – még engedélyt sem lehet kapni.
Nem egyszerű kérdés az, hogy egy építkezéshez, felújításhoz, bővítéshez szükséges-e építési engedélyt kérnünk vagy csak bejelentést kell tenni, vagy esetleg egyikre sincs szükség. Ha azonban egy engedély- vagy bejelentés köteles tevékenységet e nélkül végzünk el, annak nagyon súlyos következményei lehetnek.
